|
Standard
Elterjedés A fajta elterjedését néhány dolog hátráltatta és volt ami majdnem a kipusztulásához vezetett. Mind a két tényezõ a XX. század következménye. A XIX. század végén megváltoznak az állattenyésztés módszerei, a legeltetés, nagyüzemi állattartás felváltja a vándorlást, a hús sem élõ állatként, lábon érkezik, hanem feldolgozott állapotban, jármûvön szállítják. Az alapvetõ 12 feladatok megszûnésével csökken a fajta egyedeinek száma, de a végsõ ítéletet az I. illetve a II. világháború hozta meg. Az éhínség és a fegyverek elõl nem volt menekvés. Nagyon sok kutya esett áldozatul annak, hogy az élete árán is védte a családot és annak birtokát, értékeit. Az ország újjáépítésével, az élet normalizálódásával egyidejûleg megpróbálták megmenteni és újraéleszteni a saját életüket és az egyik nemzeti örökségüket a Cane Corsot. Akkoriban hagyomány volt, hogy keresztezésbõl nyerjék vissza a Corsot. Párosításokat csináltak abruzzóval a tömeg és a méret növelésére, kopóval a vadászati hajlam javítására, agárral a gyorsaság elérésére, mastinóval vagy malorcai kutyával. Sajnos a mai napig elõfordulnak ilyen keveredések pl.: az agresszivitás növelésére pitbull - corso, stb... Ezeket a félvéreket nem szándékoztak felhasználni a szaporításra, mégis nyomot hagytak néhány példányban, melyeket elárul a hosszabb szõr, a túlságosan könnyed kinézet, laza, lógó bõr, stb. Összességében azonban hiába való volt ez a szándék, egy-egy jellem módosításához rengeteg negatívum is kapcsolódott. Hiszen csak az igazi Cane Corsoban jelenik meg tökéletesen az erõ, dinamika, gyorsaság és a többi jellemi sajátosság a külsõvel harmonizálva. 1968 és 1987 között számos expedíció vezetett dél - Olaszországba, felkutattak és regisztráltak kb. 20 fajtatiszta egyedet. Ezek kb. 11 különbözõ vérvonalat képviseltek. Ezeket párosították egy már szelektált állománnyal. ezzel kezdõdött egy nagyon fontos vissza - tenyésztési program. Néhány egyedet Mantovába szállítottak és ott folytatták a munkát. Itt kell megjegyeznünk néhány nevet, melyek alapját képezték ennek az átfogó programnak: Alké, Aliot, Babak, Mirak, Dauno - Mirak és Aliot fia, Brina, Tipsi, Cocab. Ezzel egy idõben más vonalon, más tenyésztési technikával, más területen úgyszintén megindult a visszanyerési program. Természetesen más egyedek voltak kiindulási pontok: pl. Vito Indiveri -- Plud, Francesco Ardemagni -- Boris, Sergio Nardi -- Baal, Capriati --Rudus. 1987 - ben megalakult a S.A.C.C. azaz az Olasz Cane Corso Club, Stefano Gandolfi elnökletével. Célul tûzték ki a fajta visszaállítását, az egyedek regisztrálását, majd a fajta nemzetközi elismertetését. 1987 - ben Antonio Morsiani által megfogalmazott standard projekt szempontjai alapján, illetve a meglévõ egyedek típus azonosságuk, jellem és felépítésbeli hasonlóságuk alapján kísérleti bírálatot tartottak. 1980 - ban született BASIR, ezt a tekinthetjük a fajta standard IGAZI megtestesítõjének. 1989 - ben Mantova és Foggia összejövetelének alkalmával közel 70 példány került vizsgálatra illetve bejegyzésre. 1990 - ben a Mantova, Ostuni találkozón szintén 70 egyedet regisztráltak. Vissza | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | Tovább |