|
Standard
A név kialakulása és történet Ami a "Corso" elnevezést illeti, ez az a név amelyet a nép délen emberemlékezet óta ennek a kutyának tulajdonít. Voltak variációk -- a névkialakulást illetõen -- "Can-Huzz" elnevezés calabro - lucano határán, "Can Coursicu, cursican" Lucania, Sannio és Irpinia között. Minden esetben a szófejtés a fajta tipikus minõségére, az erõre, robosztusságra vonatkozik. Ez a szótõ közösnek mondható a "corsiero" elnevezéssel mely a középkori harci lóra vonatkozott. Õrzõ tulajdonságai miatt sokan a latin "cohors" azaz udvar, kerítés elnevezéshez kapcsolják, illetve test vagy személy õrzés-védés fogalmához kötik. Megint mások a görög eredetû "cortos" azaz bekerített udvar szóból származtatják. A sziciliai nép sokáig egyszerûen csak "Szicíliai kutyának" hívta tekintettel arra, hogy a magukénak érezték ezt a büszke fajtát. Néhány családi címeren, lobogón is megtalálható. Az olasz nép megbecsülését fejezi ki az a tény is, hogy mitikus történetek, legendák születtek a Corsoról. Ezek közül ma is ismerhetünk néhányat, itt mindig a hûség és az erõ jelképei. Az írásos és elbeszélt mûveken kívül számtalan használati és mûvészi tárgyon, dombormûvön, majolikán, metszeten, mozaikon megtalálhatjuk az emberek számára nélkülözhetetlenné vált alakját és nevét. Wittoriában még ma is, ha karácsony körül tomboláznak elég ha elhangzik ez a szó, hogy "Giovanotto" (ez egy tombola figura is) és máris mindenki az "52"-re gondol, a már legendává vált õrzõ kutyára. (Sajnos tragikus körülmények között pusztult el, széttépte egy oroszlán.) Ezt a kutyát, akire minden Corso kedvelõ emlékezik "52" -nek hívták. Valójában két "52" nevû Corso létezett, apa és fia. Láncon tartott, kemény, harcias kutyák voltak. A kornak megfelelõ szokás volt kutyaviadalt szervezni. Kegyetlen, durva esemény amit soha többé nem szabad megengedni. Az elbeszélés szerint egy napon rendeztek egy ilyen viadalt. A fiú "52" -nek kellett megküzdenie egy mastiffal. Az apa "52" egy zsákokkal megrakott kocsihoz volt láncolva. A harc iszonyú volt és brutális. Végül a fiú "52" a földre került, hörgött, kis híján odaveszett, de ekkor valami furcsa dolog történt. Az apa "52" szûkölt és ugrált, veszélyben érezte a fiát. Összeszedte minden erejét és elkezdett futni egy ideig magával húzva a kocsit, majd a láncot elszakítva megérkezett a helyszínre és rávetette magát a gyilkos kutyára, így megmentve saját fiát. Amikor a kutya késõbbi halála után a gazdája mesélt róla, röviden csak annyit mondott, "ERÕS VOLT, HÛSÉGES --egy CORSO VOLT". Fernando Casolino elbeszélésébõl ismerjük azt a történetet is mikor: Egy õszi délután Corsokkal kísért öszvér-karaván elindult Monticchio tavainak Badia felé. Hirtelen egy hóvihar érte el õket, befedve a tavakat is. Váratlanul feltûnt a Sátán egy kecskebak képében, félelmet keltve megakarta állítani a menetet. A Corsok megvadulva rávetették magukat - a levegõt harapdálva - amikor a magaslaton, a sziklákról, amelyen egy szentély állt, felemelkedett az égbe Mihály arkangyal égõ kardja. Mindenki megnyugodott és a karaván elérte a kolostort. Másnap reggel a hó elolvadt és a tó vízén virágzó liliomok látszódtak. A levél az öszvérek patáit formázta, a Corsok lábnyomát a virágok. Vissza | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | Tovább |