|
Standard
Története Kialakulás, eredet Eredete az ókori idõkig nyúlik vissza. Az õsök a régi keleti vándorlással kerültek a mai Itália területére. Az akkori molosserek nyomait számtalan országban fellelhetjük, ezek a kutyák is rengeteg változáson mentek keresztül mindig az alapján, hogy milyen területen, milyen célokra kívánták használni õket, ismerhetjük az angol mastiffot, bordeauxi dogot, pireneusi mastiffot, stb. Még lehetne folytatni ezt a felsorolást. Ezen fajták õsének tekinthetjük ezt az õsi hatalmas molossoid típusú kutyát, többek között tõle származik a mai Itália területén kialakult Mastino Napoletanot és a Cane Corsot. A közös õstõl való származás azonban nem jelent azonosságot, hiszen mindkettõnek külön feladata volt. Már a régi rómaiak is külön használták, tenyésztették mind a két fajtáját, hiszen különbözõ feladatokra különbözõ felépítés és karakter szükséges. A helyõrségeken, csatatereken a bivalyerõs, hatalmas méretû, bár kissé lomhább, lassúbb kutya, míg az élet más területein más szempontok voltak fontosak, úgy mint gyorsaság, robbanékonyság, fürgeség. Õsidõktõl fogva a használhatóság egy-egy adott feladatra tökéletesen meghatározta a kutyák küllemét megjelenését. Ezzel a hasonlósággal találkozhatunk szinte elsõ ránézésre nemzeti hovatartozástól függetlenül. Nézzünk néhány példát. Az olasz cane corso, a spanyol alano, a kanáriszigeteki kutya a ma már nem létezõ német Bullenbeiser vagy a rottweili mészáros kutya, stb. Ezeken a különbözõ földrajzi területeken a nagyvadak vadászatánál a szilaj pásztorkodás idején csordák, gulyák mellett dolgoztak terelõ, kísérõ és õrzõ-védõként. A Cane Corsoról az 1515-ben született Conrad Gessner az "Állatok enciklopédiája" címû mûvében már elismerõ szavakkal ír. "Nagyszerû kutya, melynek fürgesége hatalmas testi ereje és rendkívül erõs harapása lehetõvé teszi a menekülõ vad utolérését és megragadását. Bátorsága és fáradhatatlansága bámulatos." A vadászat és pásztorkodás mellett szolgálati kutyaként is hatásosan tevékenykedett, vámosok, csõszök mellett, sõt írásos bizonyíték támasztja alá rendõrségi mivoltát. 1750-bõl származó regionális rendelet már megtiltja a Corso használatát szökött rabok, foglyok követésében, elfogásában. Elterjedési területét illetõen elsõsorban Itália déli részére Calabria, Puglia, Bassilicata tartományaira, illetve Sziciliára tehetõ. Ezeken a területeken élõ egyszerû emberek már a római korok óta tartják nagy becsben. Elsõsorban nekik köszönhetjük, hogy óvták és érintetlenül megõrizték. Ezért változatlan formában találkozhatunk mi is ezzel a hõs római gladiátorral. Vissza | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | Tovább |